Hurráoptimizmus, Ollé!

Megosztani, vagy nem megosztani, ez itt a kérdés! Csak hogy egy klasszikust idézzek rosszul.

Ollé János előadását hallgattam meg, aminek kapcsán sok gondolat kavarog bennem, ezeket szeretném megosztani a kedves olvasókkal, néha kialakult véleményemet megfogalmazva, néha inkább csak a kérdéseket elemezve, melyek felmerültek bennem hallgatva Ollé János hurráoptimizmusát a WEB2 lehetőségeivel és hurrápesszimizmusát a kihagyott ziccerekkel kapcsolatban, ha szabad ezzel a képzavarral élnem.

Információs társadalom…

Az előadás elején a globális trendekről, az információs társadalomról, valamint ezek változásairól beszél az előadó.

… komoly társadalmi változás, a hétköznapi életet teljesen megváltoztatta, mindenhol
mindenféle formákban médiafogyasztók vagyunk, az emberiség egy nagy
hálózat…

A társadalom valóban rövid időn belül óriási változáson ment keresztül az által, hogy az információáramlás ennyire felgyorsult. Informatikatanár jelöltként egyébként is sokat foglalkozom ezzel a kérdéskörrel, hogyan lehet megtanítani a gyerekeknek, hogy nem a cél, hanem az eszköz a megosztás, hogyan kezeljék a nyakukba zúduló információlavinát? És itt rögtön ütköznék is Ollé Jánossal, mert nem vagyok benne biztos, hogy az a legjobb, ha követjük a trendeket és megosztunk mindent, amit csak lehet. Ezt lentebb jobban is kifejtem, de ne szaladjunk ennyire előre.

inftars

Csatlakozz a hálózathoz!

Az mindenesetre biztos, hogy a mindennapi életben és a társadalmi forradalomban is óriási mérföldkő a megosztási lehetőségek napjainkban jól megfigyelhető szaporulata. Aki egy valamilyen újabb formáját kitalálja, máris gazdag lehet, mert a Facebook és a Google egymásra licitálva veszik meg a jobbnál jobb ötleteket. A mobileszközök vírusszerű terjedésével ez a folyamat csak gyorsul és egyre átláthatatlanabb. Aki szeretné kihasználni ennek a trendnek minden hasznát, az mást sem csinál, mint a készülékei előtt ül és böngészi, hogy éppen ki mit osztott meg, vagy éppen ő oszt meg.

Ossz meg és uralkodj!

Nagyon tetszett a hype görbe, mely tényleg érezhetően működik egy-egy új technológiai vívmány esetén.  És valóban egy idő után eljutunk oda, ahol a funkció és a felhasználás az igényekkel karöltve megtalálja helyét a racionalitás talaján.

a legértékesebb a racionális emelkedés

Az előadót hallgatva az az érzésem volt, hogy ő most tart a WEB2 hype görbéjének csúcsán, ahol azt gondoljuk, hogy ez mindenre jó (lesz), óriási igényeket támasztunk az oktatás vállára, vegyen át mindent, amit csak kitalál a profi szektor.

share

Ossz meg és uralkodj!

Az oktatás elvesztette volna a versenyt a profi pénzorientált cégekkel szemben? Ezt gyorsan elutasítanám, hiszen milyen verseny az, ahol az egyik fél nem is száll ki a frontra? Kedves Tanárúr! Miért kellene mindent megenni, amit elénk tesznek? És főleg miért kellene az oktatásnak versengenie a verseny és haszonelvű mammutvállalatokkal, akik az emberi hiszékenységet és naivitást lovagolják meg? Hogy elvették volna az időt az oktatástól? Aki látott már gyereket, az tudja, hogy nem az az első dolga, hogy a tanulásra gondoljon, amikor kilép az iskola ajtaján. És ez nem is lenne normális. Szerintem nem is szabad ezt elvárni senkitől. Ez így volt akkor is, amikor nem mobilon követte az osztálytársait, hanem személyesen hazakísérte. Most sincs ez másképp, mindössze az eszközök változtak. Attól, hogy én megosztom az oktatási tartalmakat a weben, még egyáltalán nincs rá garancia, hogy a gyerekek azt fogják bújni szabadidejükben. Sőt. És ez örömteli. Van mivel eltölteni az időt. Ehelyett inkább arra kellene megtanítani őket, hogy hogyan ne vesszenek el az információ erdejében.

Persze a másik irányból közelítve azt is megértem, hogy túl sok időt elvesz az emberek (nem csak a gyerekek) életéből a közösségi média bújása, a számítógépek világában elég könnyű elveszíteni az önkontrollt. És ez az a terület, ahol én az oktatási tevékenység (nevelés) felelősségét látom. Meg kell tanítanunk a felnövő generációnak, hogy hogyan kezeljék az információkat, a közösségi médiát, a sok hírt, amit olvasnak. Erre kell felvérteznie ma magát az iskolának, nem pedig arra, hogy minél jobb ágyat vessen a megosztásnak, illetve az idő hasztalan eltöltésének. Ezt persze Ollé János is elismeri, hogy a sok információnak jelentős hányada hasztalan, legtöbbször nem is emlékszünk rá. Egyet is értek vele abban, hogy azért ennél jobban is lehetne kezelni az IKT adta lehetőségeket. Azonban jelenleg a tanár közösség nem a legfrissebb és legjobb képzésben részesült ezzel kapcsolatban. Informatikatanárként látom, hogy mennyi nehézséget okoz néha egy egyszerű szöveg szakszerű megszerkesztése. Ezek után hogyan várjuk el egy idősebb tanártól, aki 40-50 éves volt a számítógép elterjedésekor, hogy használjon projektort (csak hogy egy egyszerűbb dolgot említsek)? A magam részéről inkább a védelmem alá venném az oktatást ebből a szempontból. Szintén egyetértek az előadóval abban, hogy az interaktív tábla nem megoldás, hanem a kéreg karcolgatása. Azonban nem vagyok benne biztos, hogy a kövek feltörése és átmosása lenne a legjobb megoldás a kialakult szituációban. Ha az oktatásról, mint tudástovábbító tevékenységről beszélünk, akkor azt gondolom, hogy valóban az IKT sok hasznos és eddig kevéssé kihasznált területen segíthetne. Azonban a tanári munka nem csak erről és elsősorban nem erről kellene szóljon. A neveléshez viszont nem WEB2-re, hanem személyes jelenlétre és megértő, segítő, motiváló légkörre van szükség. Azt gondolom, hogy emiatt is alakulhatott úgy, hogy az oktatás talán egy kicsit nehézkesebben ugrott rá a technológiai fejlődés követésére. Mondom ezt amellett, hogy teljesen egyetértek, hogy a jelenlegi technológia már adott a legtöbb gyerek számára az iskolán kívül, akkor az iskolában miért teszünk úgy, mintha ez nem lenne? Nem értek egyet azokkal a tanárokkal, akik nem osztják meg az anyagaikat, nem teszik magukat elérhetővé a diákok számára.

Időmilliomos vagy fiam?

Szép gondolat az is, hogy ha nem osztjuk meg a jó tartalmakat, akkor csak azok maradnak, amik használhatatlanok, sőt félrevezetőek. Azonban azt is megértem, hogy nem mindenkinek van erre ideje és energiája. Nem mindig egy kattintás, hogy egy kialakult jó anyagot kidobjunk a netre. Ott már mások is látják, így sokszor formai elvárásoknak és hasonló időigényes dolgoknak kell megfelelni. Még akkor is sok időt vesz igénybe, ha pont értünk is az adott technológiához. Azt hiszem ebben hitelesen nyilatkozhatok a választott tárgyam miatt. Szemléletváltásra, sok tanulásra és kialakított rendszerre van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk osztani a dolgokat a diákokkal, kollégákkal. ezt nem lehet egyik napról a másikra elérni. És egy tanárnak igenis kell szabadidő, pihenőidő, hogy ne facsarja ki magát. Erről azt gondolom nem is kell többet írnom. Igenis jogos ez a kifogás, hogy nincs rá időm. Akkor is, ha egy utópisztikus világban mindenki minden hasznos (és csak azt) dolgot megosztana, így a közösségben végül mindenki jól járna. Ez a világ nem fog létrejönni, pláne amíg a másik irányból a fogyasztói társadalom nyomása alatt élünk, mindenhol szembejön a fogyasztói szemlélet. A csapból is az folyik, hogy mindent fogyassz, és lehetőleg mindig a legújabbat. És nem is nagyon lehet szembe menni a trendekkel, mert tényleg le lehet maradni. (Például Windows XP-t ma már nagyon nem javasolt használni.)

Time to Share - Ornate Clock

Ideje van a megosztásnak, és ideje van az életnek.

Kezdek egy kicsit ömlengős és összeszedetlen lenni. A lényeg, ami talán leszűrhető a fenti hosszú szövegből, hogy vannak nagyon jó és építő gondolatok az előadásban, de azt gondolom, hogy nagyon utópisztikus és fellengzős abban gondolkodni, hogy egyszer majd mindenki mindent megoszt és ez így az egész közösségnek javára válik. És akkor még nem beszéltünk a személyes magánszféra megszűnésének veszélyéről, ami egy külön bejegyzést is megérne, és ami egyáltalán nem jó irányba halad. Az információ valóban hatalom. Akinek sok információja van rólam, annak elég sok lehetősége van a káromra tenni. Egyáltalán nem ördögtől jövő gondolat egy kicsit önvédelemmel állni a világ irányába. Tegyük a kezünket a szívünkre. Bízunk ennyire az emberekben? Sajnálom és remélem, hogy nem. Sajnálom, mert egy szép világban bízhatnánk egymásban, amilyen világban nem élünk. És remélem, mert ennyire naivan sokszor futhatunk kellemetlen meglepetésekbe.

Azt gondolom, hogy értelmes, jól felépített nevelésre van szükség, ami megtanítja a csoportmunka kultúráját, valamint azt is, hogy nem minden a számítógép, lehet az időt mással is tölteni, mint szemünkkel a sok hasztalan információt zabálni. Ezen kívül lehetőséget ad a rengeteg IKT funkciónak megfelelő elsajátítására, használatára, gyakorlatára. Ebben a környezetben máris nagyobb eséllyel indulhatunk el Ollé János utópiája felé, ahol mindenki megosztja a hasznos tartalmakat és javítjuk egymás munkáját csoportban, együtt. Amíg csak a Facebook és a multiplayer online játékok jelentik az időtöltést, addig semmi esélyt nem látok erre.

Fontosnak éreztem, hogy leírjam, nem értek mindenben egyet ezzel az utópisztikus hurrá hangulattal, sokkal inkább azt gondolom, hogy óvatos, szemlélődő és főleg gondolkodó távolsággal kell kezelni az internet és a hálózat adta lehetőségeket. Aknázzuk ki, ami hasznunkra van, de vessük el azt, ami csak káros. Márpedig ez a több.

források:

videó:
https://www.youtube.com/watch?v=8wJ31Dqtdhc

képek:
http://www.piacesprofit.hu/
http://achievedstrategies.com/
http://www.volunteersouthdublin.ie/

Reklámok

One thought on “Hurráoptimizmus, Ollé!

  1. Egyetértek az itt elhangzottakkal. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy olyan jó dolog mindent megosztani a nagyérdeművel. Volt egy példa a videóban ami azt mondta hogy attól hogy egy autószerelő megosztja az autóról a tudását én még nem tudom megszerelni. Ez a példa egyfelől tetszett mert valahol igaz hogy ennek a tudásnak a megosztása nem helyettesíti a szerelő hozzáértését, és azt hogy nekem ezt kell megfizetnem, ugyanakkor ha ettől nem tudom megszerelni az autót akkor mit nyert a társadalom azzal hogy ez az információ hozzáférhető? Lehet ezen a példán nem jól jön át amit mondani akartam, de a lényeg az hogy nemcsak a helytelen, hibás tartalmak lehetnek teljesen feleslegesek….

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s